Július végén - majd' egy hét alatt - végigjártuk a OKT 01 szakaszát. Irottkőtől (pontosabban Velemből indulva) egészen Sárvárig. Volt részünk mindenben - volt hegymászás és alföldi séta, aludtunk sátorban, és panziókban, gyalogoltunk tűző napon és zuhogó esőben... Mindennek már két éve (csak most találtam ki, hogy blogot fogunk erről vezetni) Megpróbálom hát visszaemlékezve elmesélni első szakaszunk élményeit, tapasztalatait.
1 nap Vasárnap:
Délben érkezünk Velembe, hogy felmásszunk az Irottkői indulópontunkhoz. Az idő ragyogó, talán túlságosan is. A Novákfalvi Csűr vendéglőben festői környezetben kitűnő és bőséges ebédünk volt, alig bírtunk utána elindulni - köszönet a tippért a csoportnak!
A K+ jelzésen indulunk Írottkő felé hogy útba ejthessük a Szent Vid kápolnát, és a OKT emlékművet. Nagy szerencsénk van: a kápolnában épp mise kezdődik, így belülről is megcsodálhattuk.
Estére érünk fel Irottkőre - itt töltjük az éjszakát. Sátorozásra legalkalmasabb a kilátó alatti réten álló esőbeálló környéke lenne, de ezt már birtokba vette egy család,így mi a csúcson, a kilátó előtti réten sátorozunk. Egész éjjel viharos szél volt, zúgott az alpesi fenyves, vitorlaként csattogott a sátor külseje.
2.nap Hétfő.
Szép napsütéses reggelre ébredünk - megcsodálhatjuk végre a kilátót, a panorámát. aztán reggeli, sátorbontás, indulás. Utunkon kellemes pihenőket, forrásokat érintünk, emlékezetes a Vörös Kereszt, a Hörman forrás, az Óház kilátó. A források ihatóságáról sokszor ellentmondásosak az információk - én mindenetre ittam belőlük, de aki óvatosabb, vigyen vizet bőven.
Nagyobb pihenőt a következő pecsételőhelyen, a Hétforrásnál tartunk - ez tuti iható.
Késő délután, már jó fáradtan ereszkedünk le Kőszegre a Kálvária templomnál. A szállásunk a főtértől pár percre volt, alig kellett letérni a KÉK-ről
3. nap Kedd:
Reggelre viharos, fekete az ég. Mire a kávét megisszuk a főtéren, már esik. Szakadó esőben indulunk a mai szakasznak.
Másfél óra után aztán csillapodik az eső, gyönyörű alföldi erdők között vezet a széles, kényelmes erdészeti út. Esőbeállók errefelé már nincsenek, magasleseknél lehet száraz helyet találni, leülni. Tömörd előtt még eltévednünk is sikerült - hál’Istennek csak párszáz méter a kitérő A GPS navigáció azért mégiscsak okos találmány 🙂
Dél felé érünk Tömördre. Egy kis ékszerdoboz ez a a falu!.A játszótér közelében egy esőbeállóban telepszünk le egy nagyobb pihenőre, ebédre. Maradandó élmény a “book-megálló” - itt egész könyvtárszobát rendeztek be a helyiek.
Esti cépontunk az Ablánci malom - utunk legnagyobb csalódása. Romos, félbehagyott épületek, építőanyag, szemét mindenütt, embermagas a csalán, gaz, nincs egy talpalatnyi hely.. Már sötétedik, mire odaérünk, így nincs mit tenni, itt kell sátoroznunk. De legalább fedél alatt száraz helyre tehettük a cuccainkat, itt tudtunk vacsorához leülni.
4. nap. Szerda.
Egész éjjel esett.Ott reggelizünk a romok között, aztán elcsomagoljuk a vizes sátrat, pecsételünk és indulunk. Még utolsó pillanatban elfedezzük a tulajdonképpeni malmot - a többi épülethez képest egész hangulatos. Kár, hogy este már nem találtuk meg.
Szelestéig mindössze tíz kilométer az út - a nehéz éjszaka után mégis keservesen nehéznek érezzük. Pedig szép napos idő lett, az út itt is szép és kellemes - csak a tegnapi polcsoják nehezítik kissé az utunkat. A vasúti híd alatt egész kis tó jött össze - nem könnyű itt az átkelés.
Szelestén aztán minden megvan, ami a regenerációhoz kell - jó szállás, gyógymedencés fürdő, festői arborétum, a kastély éttermében pazar vacsora. Mégis úgy érezzük, ez a végállomás. Mindenünk vizes, sáros, fáradtak vagyunk - holnap buszra ülünk, és haza indulunk.
5. nap. Csütörtök
Kipihenten, ragyogó napsütésre ébredünk - nem, ezt nem hagyhatjuk itt! Mégiscsak tovább kell mennünk!
Jól haladunk, délre Bögötön vagyunk - ez is igazi “ékszerdoboz-falu” Pecsét a bolt előterében, ebéd mellete egy nagyon kellemes parkban, aztán irány Csénye. Ez ugyan nem hivatalos pecsételőhely, de a kocsmában a sör mellé kapunk egy soron kívüli sasfejes pecsétet.
Csényétől már nem túl kellemes az út - kilométereken át az aszfalton kutyagolunk, így érjük el Csényeújmajort, ahol a kápolnánál pecsételünk. Innen Sárvár már egy macskaugrás, de nagyon fáradtak vagyunk - Épp csak elvánszorgunk a várig, ahol közlik velünk, hogy a pecsét leköltözött a csónakázó tóhoz, vagy másfél kilométerrel odébb… Lehet, hogy csak a fáradtság tette, de ezen kiakadtam: Ez egy szakasz végpontja - aki de érkezik, jó eséllyel az állomás felé indulna, nem az ellenkező irányba, a tó felé - nem esnek jól a soron kívüli plusz kilométerek…
Végül 18:06-kor ünnepélyesen beszereztük a szakasz utolsó pecsétjét - s tíz perccel a vonaindulás előtt be is estünk vasútállomásra.
Fárasztó út volt, de nagyon jó érzés, hogy megcsináltuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése